Gao Xingjian: Lélek-hegy, 2008

Amazon.com review:

As one of Gao Xingjian's characters remarks, if a fiction writer could know the true stories of the people he passes on the street, he would be amazed. Surely the Nobel laureate's own story, which forms the basis of Soul Mountain, is worthy of amazement. In 1983 Gao was diagnosed with lung cancer, the disease that had killed his father. At the same time, he had been threatened with arrest for his counterrevolutionary writings and was preparing to flee Beijing for the remote regions of southwest China. Shortly before his departure, however, the condemned man got at least a partial reprieve: a second set of x-rays revealed no cancer at all. On the heels of this extraordinary redemption, he began the circuitous journey that would lead him to the sacred (and possibly mythical) mountain of Lingshan–and to this daring, historically resonant novel.

A destination chosen arbitrarily, at the suggestion of a fellow traveler, the elusive Lingshan becomes rich with meaning for the narrator of Soul Mountain. Meanwhile, the narrator himself shows a tendency to go forth and multiply. First he divides into You and I. Then You generates yet a third voice, a somewhat simple but intense young woman named She, followed by He–and none of these personae can resist the elemental lure of the sacred site. Indeed, the search for Lingshan becomes a metaphor for all spiritual striving:

Would it be better to go along the main road? It will take longer travelling by the main road? After making some detours you will understand in your heart? Once you understand in your heart you will find it as soon as you look for it? The important thing is to be sincere of heart? If your heart is sincere then your wish will be granted?

Along the way, I and You mourn the devastations of the Cultural Revolution, when thousands of monuments, temples, and graves were reduced to rubble. The obliteration of these reminders of the dead becomes a torment to the narrators of the novel, who struggle to assert their individuality–itself a proscribed act in Communist China–against what they see as a false and brutal ideal that has swept away history, literature, and tradition as decisively as it has destroyed the ancient forests. (At one point Gao describes the sad spectacle of the few remaining pandas, who wander a shrinking woodland wearing electronic transmitters.) Seamlessly translated by the Australian scholar Mabel Lee, Soul Mountain is a masterpiece of self-observation set against a soulful denunciation of "progress" and practicality. –Regina Marler

Gao Xingjian (a magyar Wikipédiából):

1940-ben született Jiangxi tartományban, a kínai lakosságnak elhanyagolható részét alkotó polgári családban. Apja banktisztiviselő, anya amatőr színésznő volt. Elemi és középiskolai tanulmányait a népoktatási hálózatban végezte, majd a pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén szerzett francia szakos diplomát 1962-ben, és egy idegen nyelvű könyvesbolthoz helyezték fordítónak.

Mint oly sok értelmiségi társát, a kulturális forradalom idején őt is átnevelő táborba internálják. Itt jobbnak látja korábbi kéziratainak megsemmisítését.

Írásai csak a kulturális forrdalom után, a hetvenes évek második felében jelenhettek meg. Ekkor már Pekingben tevékenykedett: fordított és a Kínai Írószövetség nemzetközi kapcsolatok bizottságánál vállalt munkát. 1979-ben nyílik lehetősége külföldre utazni: több kínai író társaságában Párizsba megy, mint a francia delegáció tolmácsa, majd Olaszországba látogat. 1979-től Kínában és külföldön is publikálhatott, de 1986-ban újabb tilalmakat róttak ki rá. Regényeit, színdarabjait az avantgárdhoz sorolják. 1971 és 1974 között Anhuj tartomány déli részének egy isten háta mögötti falusi iskolájában tanított. 1975-ben visszakerült Pekingbe, ahol egy a külföld számára kiadott folyóirat francia nyelvű kiadásának szerkesztője. 1977-ben a Kínai Írószövetség nemzetközi osztályának munkatársa lett. 1978-ban jelent meg első tanulmánya, a Pa Csin Párizsban.

1980-1987 között drámáit és novelláit több kínai irodalmi folyóirat is megjelentette. Ekkor lett a pekingi Népi Színház írója. Darabjai meglehetősen avantgárd műveknek számítottak a korabeli kínai irodalmi viszonyok között. Belépett a kommunista pártba, ekkor tájt írt művei teljesen mentesek voltak mindenfajta aktuál politikai reflexiótól, de nyugati stíluszeszközei, a kínai irodalomban merészen modernek számító újításai miatt több támadás is érte.

1986-ben betiltották Bi'an (Másik part) című darabját, ettől kezdve egyetlen új írását sem jelenhetett meg. Hogy a zaklatásoknak elejét vegye, Xingjian elutazott pár hónapra a szecsuáni hegyekbe. Az utazás másik kiváltó oka volt, hogy az orvosok tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 15 000 kilométeres utat tett meg s közben megírta máig is egyik főművének tartott regényét a Lingshant (Lélek-hegy). Végül 1987-ben elhagyja Kínát és Franciaországtól kért és kapott politikai menedékjogot. 1988 óta Párizsban él, és felvette a francia állampolgárságot.

1989-ben mutatták be Taowang (Menekültek) című darabját, amely a Tiananmen téri eseményeket is érintette. Kínában ekkor került végleg a tiltott írók listájára. A Lélek-hegy is Tajvanon jelent meg 1989-ben.

2000-ben kapta megkapta az irodalmi Nobel-díjat "univerzális érvényességű életművéért, keserű éleslátásáért és nyelvi eredetiségéért, mely új utakat nyitott a kínai regény és dráma számára". Az elimerést, amely az egész világ figyelmét felhívta a hazájában méltatlanul mellőzött íróra, Kínában hivatalosan is ambivalens érzésekkel, hallgatással fogadták. Már ekkor is világszerte elismert író volt: művei számtalan nyelven megjelentek, drámáit a világ nagy színházai tűzték műsorra. Európában először Magyarországon került bemutatásra Chezhan (A buszmegálló) című darabja, igaz, azóta eléggé mostohán bánnak vele a magyar kiadók. (2008-ig kellett várni a Lélekhegy megjelenésére s előtte csak egy novelláját, egy versét és A buszmágállót jelentette meg a Nagyvilág, meg a Lélehegy első fejezetét a Vigilia!)

• Gao Xingjian's biography, Wikipedia
• Soul Mountain, Wikipedia
• Review of Robert Nagle (imaginaryplanet)
• A magyar Wikipedián
• Az első fejezet a Vigilában
• Részlet a regényből a Literán
• Az Élet és Irodalom recenziója
• Gao Xingjian Collection, Chinese University of Hong Kong